NYOLC

Corran kiemelte a gépet a zuhanásból, és a Folor felszíne felett kezdett siklani. A két hegy között nyíló hasadékszerű völgy előtt felkapta a gép orrát. Sorban vörös fények villantak fel és aludtak ki a hegygerinceken és a fennsíkokon. A csipkézett hegylánc sebesen

suhant tova alatta.

– Kilences, itt Tízes. Elülső pajzzsal repüljek?

– Negatív, Tízes. Nyilván hátulról kapjuk a célpontot. – Corran a képernyőjére pillantott. – Füttyös, nem tudnád kissé fokozni az első szenzorokat? És a hátsók adatait is tedd a képernyőre. Igen, igen, először foglalkozz csak a kommunikációs csatornáiddal, ez utána is ráér, csak csináld már. Kösz.

Pár másodperc elteltével az asztromech droid teljesítette a parancsot, és a képernyő tartalma nyomban megváltozott. Az elülső hegylánc halványzöld foltként jelent meg, a villogó fénypontok pedig vörös karikákként, amikre Wedge akár már lőhetett is volna. Korábbi tapasztalataiból tudta, hogy Füttyös automatikusan rombusszá konvertálja a köröket, ha azok ellenségesnek bizonyulnak.

A vadászgép berontott a völgybe. Kétoldalt magas és meredek sziklafalak vették körbe. Ellentétben a folyók által vájt kanyonokkal, ennek a fala csipkézett és tagolt volt, és pillanatok alatt porrá zúzhatta volna a hajót. Olyan ez, mintha őrlőfogak között repülnék.

Kissé feljebb vitte a gépét, majd amikor két vörös kör rombusszá változott, lejjebb ereszkedett. Az ő lézerágyúja balra pásztázott, és éppen befogta az első célpontot, amikor a gand elkapta a másodikat.

– Szép lövés volt, Tízes.

– Ooryl félt. Ooryl a jövőben csak a tiszta célpontra fog koncentrálni.

– Szó sem lehet róla. Két újabb célpontunk van. Elkapjuk őket. – Corran a gépével jobbra húzott. – Ha elvétem, a tiéd.

– Ahogy parancsolod.

Corran hátrahúzta a kormányt, mire a gépe meredek ívben felfelé tartott, egyenesen az első célpont felé. Mielőtt az még becélozhatta volna, Wedge már tüzelt. Abban a pillanatban balra kapta a gépét, a kanyon közepe felé, és miután kiért az orsóból, máris ott volt a második célpont előtt. Kapott tőle egy belövést is, de nem tett kárt a pajzsában.

Corran kissé felemelte a gépét, és jobbra döntve követte a kanyon ívét. Enyhén felfelé tartott, hogy a szenzorjai fel tudják mérni a völgyet, amikor mintegy kilométernyi távolságból, egy bunkerből tűz zúdult rá.

Hirtelen előrenyomta a kormányt, és lement a völgy talajáig. Onnan lassú emelkedésbe kezdett.

– Én elkapom a bal oldalit, a tiéd a jobb.

Rövid, érthetetlen hangzavar jelezte, hogy Ooryl vette az üzenetet.

Az X-szárnyú a sziklaperem magasságába szökkent, és már tüzelt is a bal oldali célpontra. Azután gyorsan alább ereszkedett, hogy megismételje az alábbi manővert, csakhogy Füttyös veszett csipogásba kezdett. Hátulról fenyegető jelek érkeztek.

– Teljes pajzsot hátra, Füttyös!

Épphogy balra tudta kapni a gépét, máris lézersugarak suhantak el mellette. Gyorsan megbillentette a bal vezérsíkot, mire a gépe enyhén balra húzott. Ezzel kivitte a gépet a két ágyú célvonalából, ő azonban továbbra is rajta maradt a célon. Négyszer tüzelt, ebből a második és a harmadik talált.

Gépét megdöntve annak hasát mutatta a sziklafalnak, amely az ellenséget rejtette, majd bekapcsolta a repulzorliftet. A hirtelen támadt erőtér ellökte a gépet a sziklafaltól, és a kanyon közepe felé penderítette. Ott visszabillentette az X-szárnyút, kikapcsolta a repulzív lebegtető generátorait, és felgyorsított. Ooryl alatt találta magát. A lézerlövedékek továbbra is elsuhantak mellette.

Füttyös sebtében végigpásztázta a völgyet, és megmutatta Corrannak. A szemközti sziklafal tüzelőállásokat rejtett. Ha Corran az első lövések után nem ereszkedik lejjebb, a szenzorjai észreveszik az állásokat.

Feljebb kellett volna szállnom, lecsapni rá, és egy orsóval rámenni a jobb oldali célpontra. Ooryl ugyanezt megtehette volna a másikkal, és már túl is lennénk rajta.

– Elülső képet, Füttyös.

A célpontok elhelyezkedését látva Corran visszavette a sebességét, így több ideje maradt a célpontok befogására.

– Kezd sűrűsödni.

Füttyös sípolt valamit arról, hogy Corran alábecsüli.

Minél beljebb hatoltak a völgybe, a célpontok annál gyorsabban bukkantak fel. Corran megérintette a talizmánját, és minden erejével a feladatra koncentrált. Gyorsan kielemezte a célpontok elhelyezkedését, keresve a legmegfelelőbb támadási szöget. Eközben forogva, jobbra-balra lendülve kerülgette az ellenség tüzét. Nem mindegyik célt találta el, de őt még kevesebben tudták becélozni.

A völgy kétharmadánál Wedge és Ooryl az előző, tüzelőállásokkal teli sziklaperemhez hasonló hegyláncot talált.

– Maradj le, Tízes. Magamra vonom a tüzet, te meg leszeded őket, rendben?

Éles sípolás volt a válasz. Corran a hegygerinc magasságába szökkent, és tüzelni kezdett a bal oldali lőállásokra. Széles, bal ívű fordulattal elkerülte az alulról jövő áldást.

– Középtájon, lefelé, Tízes.

Nem várta meg a választ, dugóhúzóba vitte az X-szárnyút, és lőni kezdte a jobb oldali célpontot. Balról még mindig tüzelték rá, de gyorsan a tűzvonal alá bukott, és tovasuhant a kanyonban.

– Ooryl elkapta, Kilences.

– Gratulálok, Tízes.

Egy enyhébb kanyar után Corran látta, hogy a kanyon alja összeszűkül. A szoros felett négy jól elhelyezett tüzelőállás próbálta megakadályozni, hogy a völgyből akár egy X-szárnyú is ki tudjon jutni. Helyzetükből ítélve a hasadékba viszont nem tudnak tüzelni.

– Füttyös, add meg a hasadék szélességét.

A droid jelentése szerint átlag tizenöt méter volt, a legszűkebb pontján 12,3 méter

– Helyes. A sziklafal majd fedez. – Mögötte Ooryl megértve, mire gondol, máris megbillentette a gépét. Corran elmosolyodott, és besurrant a szűkületbe. Igyekezett a talajjal párhuzamosan maradni.

– Kilences, perdülnöd kellene.

– Negatív, Tízes. Elég széles – legalább egy méter marad mindkét oldalon.

– Ha középen akarsz meghalni...

– Ha nem tenném, akkor halnék meg. – Corran mély lélegzetet vett, és a gépe orra előtt tízméternyire lévő képzeletbeli pontra koncentrált. Kezét lazán a botkormányon tartotta, és finoman kormányozta a gépet.

Igyekezett a hasadék közepén maradni, csak néha libbent jobbra vagy balra, ahogy a sziklafal kiszögellései azt megkívánták.

Egyre szűkebb lett. Nyugi, nyugi. Félméternyit balra húzott, és a szűkület máris mögötte maradt. És még csak meg sem karcolta a gépe szárnyát. A hasadék fala sebesen rohant el mellette, szürke és kék színei egybeolvadtak. Corran azon kapta magát, hogy minden nehézség nélkül kormányozza a gépét. Tudta, ha teljes sebességgel haladna, akkor sem érhetné baj.

Mintha kilométerek volnának mindkét oldalon, nem csupán méterek. A hasadék végét jelző világos vonal szinte berobbant a képernyőre. Most pedig lássuk a célpontokat.

Kihúzva a kanyonból, az X-szárnyú felszökkent a magasba, és a hajtóművei tüzet kezdtek okádni. A legalacsonyabb célponttal kezdte, szinte váratlanul lőtt rá majd egy orsóval a magasba szökkent, és jobbra felhúzott. Meglőtte a másodikat, és fél fordulatot vett.

Fejtetőn állva lőtte szét a harmadik lőállást. A negyedikkel a hurok közepén elsuhanó Ooryl végzett.

Corran kijött a hurokból, egyenesbe állt, és Ooryl után iramodott. Hátrarántva a kormányt felkapta az X-szárnyú orrát, és eltávolodott a Folortól. Nyújtott orsóval megközelítette Ooryl gépét, és a Folortól tisztes távolban együtt húztak a csapat többi, orbitáló gépe felé.

Corran sisakját Antilles parancsnok hangja töltötte be. – Ez roppant hatásos volt, Mr Corran. A pontszáma 3250 az elérhető 5000-ből. Egészen jó.

Corran szélesen elvigyorodott.

– Hallod ezt, Füttyös? Zsivány Vezér el van ragadtatva. – Bekapcsolta komegységét. – Köszönöm, uram.

– Most visszamehet a bázisra, Mr Horn. Az ön szerepe itt véget ért. A nap hátralévő részében kedvére pihenhet.

– Igen, uram. Zsivány Kilences hazafelé tart.

Igen, ez a szabadság. A megalázottak szabadsága. Corran rágóizmai megfeszültek, a fogát csikorgatta. Most várhat a hangárban, mire a többiek visszaérnek, hogy megtudja a gyakorlat végeredményét. Tudta, hogy fogadnia kell majd a gratulációkat, és azt is, hogy nem Bror Jace öntelt modorában kell tennie. Nem akarja túlszárnyalni a többieket, de azt tudni akarja, hogy jónak tartják-e.

A többiek párokban érkeztek vissza, és ő, ha tehette, kerülte őket. Először Lujayne Forge és Andoorni Hui tért vissza. Amikor megpillantotta a gépüket, a mosoly szétterült az arcán. Tudta, hogy őket mindenképpen felülmúlta. Jó pilóták, de én igazán nagyot repültem. Ma nem érhetett utol senki.

Andoorni csendben maradt, nyilván komor gondolatok gyötörték – de hát ki tudhatja egy rodiainál? Lujayne valósággal mentegetőzött.

– 3300-at értem el, Corran. Andoorni meg 3750-et.

– Micsoda?

Lujayne tétovázott, és sután húzogatta az egyik hajtincsét.

– Ez a mi napunk volt. És te is fellelkesítettél bennünket.

– Ez így van. – A rodiai felé fordult, majd eltávozott. Lujayné együtt érzőn mosolygott rá.

– Nem jössz le a DownTime-ba? Enni kéne valamit. – A hangjából érződött, hogy ki akarja mozdítani, hogy felkészítse a rá váró eseményekre.

A ki nem mondott figyelmeztetés ellenére megrázta a fejét.

– Kösz. Talán később majd találkozunk a kávézóban. – Corran tovább várta az osztag visszatérő tagjait.

Peshk Vri'syk és Ooryl együtt jöttek. A vörös szőrű bothai széles vigyorral újságolta, hogy 4200 pontot ért el. A gand sokáig magába szállva hallgatott, végül kibökte:

– Qrygg 4050 pontot kapott.

Corran ebből sejtette, hogy itt valami különös dolog megy végbe. Azzal, hogy a gand a családi nevén nevezi magát, a szégyenét fejezi ki. Márpedig ő a csillagokig ugrana örömében. Abból, hogy Ooryl egyszerűen nem akart szóba állni vele, és csak nagy nehezen oldódott fel, tudta, hogy Ooryl szégyenének őhozzá van köze.

A csoport többi tagja sem volt túl bőbeszédű, mindössze az eredményüket közölték. Mindenki Corran előtt végzett, a többség több mint 1000 ponttal előzte meg.

Ezt Corran nem akarta elhinni. Tudta, hogy nagyon jól repült. Később tudok majd ennél jobbat is, de előszörre nem megy. Ez lehetetlenség. Hacsak...

Corran gyorsan a töltőhelyre sietett, ahol Füttyös éppen a telepeit töltögette.

– Füttyös, a repülés kezdetén valakivel felvetted a kapcsolatot. Kivel?

A droid holoprojektora izzani kezdett. Corran előtt megjelent Wedge Antilles miniatűr mása.

– Elküldted neki a szenzorjaim adatait?

Fülsértő sípolás formájában érkezett a helyeslés.

– Tudom, hogy nem tiltottam meg.

A rövid brekkenésre Corran összerezzent.

– De, Füttyös, helyeslem, amit tettél. De mostantól fogva az engedélyem nélkül semmilyen adatot ne adj ki, megértetted?

A droid higgadtan tülkölt, majd halk fuvolázásba kezdett, amit olyankor szokott, ha Loor lépett a kávézóba. Corran megfordult és látta, hogy a Fejvadász Kiképző a Zsivány Vezérrel a sarkában belép a vonósugár körébe. Nézte, hogyan landolnak.

– Ideje választ kérni néhány kérdésre.

Corran érezte, hogy valami a lábához ér Lepillantva látta, hogy Füttyös húzogatja a nadrágja szárát.

– Ma már egyszer elárultál. Ne bonyolítsd a helyzetet.

A droid hangja még idejében átváltott valamilyen gyászzenébe, amint Corran odasietett Wedge gépéhez. Amint a parancsnok lefelé mászott a létrán, előbújt a szárny alatti rejtekéből. Dühösen szalutált, és addig nem mozdult, amíg Wedge nem viszonozta a köszöntést.

– Valamit mondani akar, Mr Horn?

– Igen, uram.

– Nos? – Wedge lehúzta a kesztyűjét.

– Kérek engedélyt őszintén szólni, uram!

– Ha ez magának jó, Mr Horn.

Corran keze ökölbe szorult.

– Mindenkinek megadta a célpontokra vonatkozó adataimat. A lelkemet is beleadtam ebbe a repülésbe, nálam senki nem csinálta volna jobban elsőre. Átadta a többieknek az adatokat, hogy arra alapozva jobbat tudjanak produkálni. A többiek az én eredményemre alapozva tudtak lekörözni engem.

Wedge szeme sem rebbent, úgy állta Corran pillantását.

– És?

– És? Ez nem fair, uram. Én ennek az osztagnak a legjobb pilótája vagyok, ön pedig úgy állít be, mintha a legrosszabb volnék. A többiek nem jobbak nálam. Ön meglopott engem.

– Értem. Befejezte?

– Nem.

– Nos, fejezze be, mert különben nem lesz rá alkalma. Megértett?

Wedge hangja jeges tűként hatolt a gerincébe.

– Igen, uram.

Távoztában Wedge még odavetette neki:

– Gondolkodjon el azon, hogy miért van itt, Mr Horn! Maga egy csapat tagja, és eszerint kell viselkednie. Ha nekem arra van szükségem, hogy maga berepülje a dagonyát, hogy az adatokat akár az Y szárnyúaknak továbbíthassam, akkor maga azt fogja tenni. Hogy maga mennyire jó, az mit sem számít, ha a csapat többi tagja odaveszik. Maga lehet az osztag legjobb pilótája, de az osztag csak olyan jó, mint a legrosszabb pilótája.

Ma a többiek megtanulták, hogyan kell egy felderítő adatait felhasználni ahhoz, hogy épen átjussanak egy halálos területen. Maga pedig megtanulta, hogy csak azért, mert tehetséges pilóta, semmivel sem fontosabb a csapat többi tagjánál. Örülök, hogy ezt megtaníthattam az embereimmel. Ha ön ezzel nem ért egyet, van más osztag is, amely szívesen lát a Zsiványoktól kiszuperált pilótákat is.

Corran elvörösödött, és a gyomra émelyegni kezdett. Igaza van – ugyanúgy látja a dolgokat, ahogyan Lujayne. Tudja, mennyire komoly a helyzet. Hülye voltam. Nagyot nyelt.

– Igen, uram.

– Igen, mi, Mr Horn?

– Örülök, hogy megtanulhattam a leckét, uram. Az osztaggal akarok maradni.

Wedge lassan bólintott.

– Rendben. Nem akarom elveszíteni magát. Mindent elkövet, hogy szuperpilóta váljék magából. De még nem tart ott. Van gyakorlata, de ennél több kell ahhoz, hogy az egész osztag jó legyen. A maga kiképzése némileg különbözni fog a többiekétől, de magának is sokat kell tanulnia. Megértett?

Corran bólintott.

– Igen, uram. Köszönöm, uram.

Wedge átnyújtotta a sisakját és a kesztyűjét egy asztrotechnek.

– És hogy tudja, most teljes joggal dühös. De jusson eszébe, hogy ez a fajta düh egy ütközetben a halálát jelentheti. És azt hiszem, azt maga sem akarja jobban, mint én. – Az osztag parancsnoka katonásan tisztelgett. – Leléphet, Mr Horn.

Corran viszonozta, és egy hátraarc után merev léptekkel elvonult a hangár belsejébe. Alvajáróként kerülgette a hajókat, lépdelt át a kábelkötegeken. Szándékosan kerülte a helyet, ahol Füttyös töltötte magát mindamellett meghallotta "Ugye megmondtam" jelentésű füttyögését. Corran rádöbbent, hogy ezt az apja halála óta egyre gyakrabban hallja.

– Mr Horn.

Corran megállt, és kilesett komor emlékeinek gyülekező felhői alól. Karja tisztelgésre lendült.

– Celchu kapitány.

A kék szemű férfi viszonozta a köszöntést, azután karba fonta a kezét.

– Még mindig itt sétafikál?

– Uram?

– Most vagy Antilles parancsnok nem törődik eléggé az embereivel, vagy maga keményebb dió, mint gondoltam.